Tegyük mérlegre az elmúlt napok eseményeit, de előre szólok: a mérleg néha csal.
Több magyaroroszági és szlovákiai magyar szurkoló eljött a meccsre, ahol a mi csapatunk mérkőzött meg a riválissal, akiknek szurkolóival is kölcsönös a szimpátia. A városon végigvonult a Slovan-tábor, volt dobálódzás, de a balhé mégis a stadionban tört ki, de ott sem nem a szurkolók közt, ahogy ez egyébként "szokásos" lenne, hanem a rendet védeni hivatott rendőrök és a magyar tábor között. Jónéhány embert elagyabugyáltak, egy szurkolót helikopterrel kellett kórházba szállítani. Világos, hogy a rendőrök azt a feladatot kapták parancsba, hogy üssék a jónépet, az indok, miszerint kővel dobálták a rendőröket, jópofa, de átlátszó, a pályára midenhonnal érkeztek petárdák, talán az az egy szektor látszódott ki csak a füst alól...

Megvolt a verés, nyertek a szlovákok, mi pedig joggal érezhettük úgy, hogy itt újfent elpattant egy húr (amennyi húrt engedünk elpattanni, az az érzésünk, hogy legalább cimbalmon, sőt, hárfán játszunk). A szektorban lévők megverésére a videók és a beszámolók szerint nem volt ok. Ezek olyan tények, amiket lehet lobogtatni, bemutatni, levetíteni, amire még az oly tapasztalt Fico és Kaliòák is csak megköszörüli a torkát és a standard szöveget nyomatja.

De nem. Mi bebizonyítottuk, hogy tudunk egyenlíteni. Sajnos nem a focipályán.

A válasz egy elégetett szlovák zászló, falfirkák szlovákok házain, és néhány kidöntött-lefestett szlovák tábla lett. Ez sokkal kevesebb a tömeg összeverésénél, de mégis felér vele. Kommunikációs csel. A mérleg csal. A magyarországi szlovákokat ért minden vélt vagy valós sérelem fegyver Robert Fico és Ján Slota kezében. Van mivel példálódzni, van mit felhozni okként, és a kínos torokköszörülés helyett is van mit visszakérdezni: "Magyarország miért nem a saját szélsőségeseivel foglalkozik? Miért szólal fel értük a magyar kormány, amikor nyilvánvalóan szélsőségesekről van szó, hiszen Budapesten a követség előtt folytatták a szlovákok gyalázását?" A kérdések igencsak ferdítenek, amolyan Ficósak, de a messziről jött embernek ez elég! Kommunikációs fogás. A nagy tömeg pedig a médián keresztül tájékozódik. Ha egy szlovák a tévében egy szlovák zászlót lát égni, nem a magyarokkal való szolidaritáson fog gondolkodni. Ez a helyzet mindenhol máshol Európában is. Egy rendőrattakra esetleg felkapják a fejüket, de ha utána égő zászlót mutatnak, legyintenek egyet, hogy megint egy újabb csetepaté Kelet-Európában... Be kell látni, az ilyen kétségbeesett akcióknak semmi értelme, sőt, ránk, felvidéki magyarokra károsak!

Nem a tüntetéssel volt gond, hanem annak módjával. Jogos a felháborodás, érthető a harag, de a magyarországi szlovákok legkevésbé sem tehetnek arról, hogy mi történt Dunaszerdahelyen, és mi történik Szlovákiában a magyarokkal. Attól nekünk nem lesz jobb, hogy őket bántják. Épp fordítva. Ha ők békében élhetnek, és élvezhetik a kulturális autonómiát, mi miért nem kaphatnánk ugyanúgy? De addig, amíg csak egy táblát is lemázolnak, az a kép alakul ki Magyarországról - helytelenül -, hogy ott még mindig vassal verik a kisebbségeket.

Ami pedig a tüntetéseket illeti, tiltakozni lehet hangosan és kulturáltan is egyszerre, ki lehet vonulni az utcákra Budapesten, Dunaszerdahelyen és Pozsonyban, de kínosan kell ügyelni a hatásra. Csendes tüntetésnek is lehet médiavisszhangja, nem beszélve a szándékosan a médiavisszhangra építő tüntetésekről. Egy-egy ilyen akciónak, flash-mobnak, nevezzük akárminek, több eredménye lehet (már pedig ahogy a focit, ezt is arra játsszák), mint száz új Gárda-tag felvonulásának. Mekkora akció volt az, amikor 2004-ben az EMI 3-4 tagja népviseletbe öltözve kenyeret, bort, és egy tál lencsét vitt (volna) Gyurcsánynak az MSZP székházba, jelezvén, hogy a külhoni magyarok nem eszik el a magyarországiak elől a kaját, de a kivezényelt mintegy 100 rendőr útjukat állta, a kapitány pedig a kamerák előtt, kommandósruhában vette az adományt!

Kedves magyarországi testvérek! Ne értsétek félre, köszönöm, hogy támogattok minket, és szíveteken viselitek a sorsunkat. Arra kérlek csupán titeket, hogy minden megmozdulásotok, tiltakozásotok legyen átgondolt, és azt nézzétek, hogy azzal milyen hatást értek el azoknál, akik nem feltétlenül hozzátok hasonlóan gondolkodnak.